Rendelj verset

Webáruház
Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Bakonyi Szilvi

Bakonyi Szilvi versei


Ha már itt jár kérem, olvasson egy verset

 

08.08
A 2016-os választásokra
Andrásnak
Anno
Bal kéz
Barátom
Búcsú szó
Cérna
Családom Karácsony este
Csüngnek minden ágon
Didergő
Dolgom van
Egy orgonabokor mögül figyelem magam
Elbotlom
Érzelem lény
Este van
Ezt gondolom az emberekről
Felelj
Fonal Kormány
Gyötrődőm
Gyűlölöm
Ha meghalok majd
Hát elmúlt
Hatszáz
Holt király
Igaz barát
Ima
Itt fekszek most
Itt vagyok még
Kereslek
Kora kelet
Köss ágaimra szalagot
Másik földön élek
Még akkor is (Én bennetek)
Micsoda világ ez
Mikor mindenki meghalt
Mint barát
Nádcukor
Napfény
Nehéz lány
Neked, Sárkány
Noéminek
Nyugalom
Oh, te
Öreg Angyal
Ostoba szerelem
Pici mag
Portugália
Sírni akarok
Sírtam, mert sírnom kellett
Sokszor látom Őt
Sose múlna el
Szakadék
Szerelem
Szerelem gyurma
Szomorú koszorú
Te nő Te gyermek
Tegnap este
Tudja maga?
Tudja, az a bolond
Ugat a kutyám
Vágytól vágyig
Vendég
Vihar
Világ zavartja, Én!
Világvége

 

Oh, te

oh te,
régi barátom.
te nem szerelem vagy már
hanem csak a kabátom
amivel néha-néha-néha
még mindig betakarom magam.
utána eldobom, mert már régen
szét van szakadva.
régebbi vagy te mindenkinél,
te vagy az átok, a csapás
a közöny, a forróság
én vagyok a lustaság és a félelem,
s hogy kicsi kislánynak tartottál engemet,
az külön sértő és magyarázni való,
hogy te miért pont engem
néztél ki akkor.
szilveszter éjjel, lángok gyúltak,
te félem nyúltál, s mi meg a hóba
mentünk és nem álltunk meg
csak most,
most fékeztünk le.
S most állunk, még mindig, mint akkor
a fagyos éjszakába
egy sztrádán,
te a kocsit nézed én pedig téged nézlek
és arról beszélgetünk, hány testvérem van,
honnan van az a jó kabát
vagy honnan ismerem a Pankát,
én pedig válaszolok és nem kérdezek
majd mikor végre kész a gépezet
beülünk és megyünk tovább:
de egy valami feltűnik,
hogy a kezed, miért nem az én combom fogja.

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum