Rendelj verset

Webáruház
Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

nagy szeder erzsébet

nagy szeder erzsébet versei


nyugdíjas vagyok és rendszeresen írogatok, publikálok. Tagja vagyok a Cserhát Művész Körnek.

 

A szeretet románca
Álmaimban visszatérsz
Ébred a nap
Egy új élet
Feltámadás
Fogoly vagyok
Ha leszáll az éj
hatvannégy év
Kicsiny házikóban
Könyörgés a Királyhoz
Körös-partján élek
Lelkem zokog
Lepkeszárnyon
Pórnak születtem
Szél szalad
Szeretsz-e engem?
Szólnék hozzád
Tél van
Újkori szélvihar
Ünnepi fohász
Valentínnap ékessége

 

Újkori szélvihar

Macskakövek sorjáznak, szürke utak rendje,
mint estéli harangszó úgy dobban a szívem.
Pocsolyákon, s göröngyökön át lépkedem,
háborog becsapott, megcsalt hitvány életem.

Rab vagyok és szolga, hazám a te öledben,
árva, e megtépett és haldokló szigeten.
Künn tombol az újkori tavaszi szélvihar,
bús szívemben a harang gyászdalát kongatja.

Mennyi vihar söpri vérben ázott utadat,
ahol hazátlan lett a leigázott magyar,
Széttárja karját, sír a föld tiporja talpa,
szülőföldem, e szó immár külföldre szakadt.

Szülőföldem, hol vagytok ti, a lelkes ifjak,
ajkatokról nem zúg már harcra hívó nóta.
Nem leng a zászló, pusztán a hideg szél fújja,
megfagyott a magyar címer gyertyafény alatt.

Sötét az ég halovány a hold karimája,
mint a bőröm, mely romlott életem záloga.
Sápadt, hiába járom napsütötte utam,
a hátrányom követ és soha el nem apad.

Magyar vagyok, hol sírva, hol büszkén kimondom,
fodrozó Körös partján csendbe kapaszkodok.
S ha megszédülök az Úrhoz szól fohászom,
add védtelen magyarokra kegyes áldásod.

Olykor őrült vagyok, s a halált kívánom,
pocsolyákon át a szikrázó fényt ott látom.
Kinyújtom karom, s várom legyen támaszom,
de eltűnik, felhő takarja szabadságom.

Rab vagyok, e földhöz ragadt védtelen szolga,
végefelé jár szakadékkal bélelt utam.
Ha elhagyom hazám, s lenézek a múltra,
talán éri akkor bőröm a nap sugara,

Barnára festve talán fenn nem löknek hátra,
s könnyem nem hull többé magyar imádságra.
Tavaszi szélvész söpri az utakat tovább,
s én még ballagok átlépve a pocsolyát.

Nagy Erzsébet
Szarvas

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum