Rendelj verset

Webáruház
Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Hirják Attila

Hirják Attila versei


 

A magány fája
Fájó szívvel
Kiszaladok a világból
Parazita

 

A magány fája

Létezik egy rettenetes, terebélyes tölgy,
Ott fekszik, egy eldugott, rejtélyes mezőn.
Minden egyes arra tévedt villám belé csap,
Mégis, küszködve állja a sarat.

Nem fordul felé se ember, növény vagy állat,
Csak a komorú, csendes bánat látogatja.
Angyalok se szállnak felé, kérge is mállik,
Mi lesz vele majd elválik.

Hát én felkerekedek,
És addig mendegélek
Míg e fára rá nem lelek,
és törzsét át nem ölelem.

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum