Rendelj verset

Webáruház
Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Guthi

Guthi versei


Egy ember aki csak múltat, jövőt hiszi, gyűlöli a közhelyeket az önimádatot a pénz harácsolást, a társaság mentes napokat és szereti az éjszakai utazásokat, a lámpafényes lombos utcákat és a többszörösen összetett mondatokat.....

 

Peronon álltam

 

Peronon álltam

A peronon álltam
sok üres bőrön társaságban
készültem hozzád
messziről füstölgött
a remény.

Lassan zakatolt felém, aztán
fittyentve gyűjtött
erőt s elrobogott megint.
itt hagyott félig felépülve
s én lemaradtam
menetrend szerint

Elvesztem dolgaid között-
voltak napok,
mikor zsebedben hordtál
percenként elővettél
mosolyogtál megcsókoltál,
most pedig elhagyott lakásodban
ágy alatt porosodom.

Indulni próbálok de hova-
Szólni próbálok de kihez-
oly kerítést próbálok megmászni,
mely semmit keretez.

Ha meglátom az űrt
hiszem majd, hogy van.
Addig ott állok
zakatoló, fékező
reményekre várok
de indulnom kellene gyalog
mindent hátra hagyva
utánad eredni
felrázni az emberi rossz szokások
puha párnái közül,
hogy szeress te bolond.

Nem fájhat semmi jobban,
mint szemedben látni
a mosolyt
s hangodban
hallani a közönyt.

Nem fájhat semmi jobban,
mint tudni, hogy
logikus, szerkesztett
utakat választ a szíved,
ahogy tested elfordult
és elköszönt az ölelésektől
és sétáktól velem.
Ne hagyj el
kis csodálatos káosz
szeress,
ahogy mindig is akartál
te örökmozgó, sebeket ejtő
komisz szerelem.

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum