Rendelj verset

Webáruház
Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Ilona Zagyi Gáborné

Ilona Zagyi Gáborné versei


Nevem:Zagyi G.Ilona 1967-ben születtem. Csécsén egy nógrádi faluban éltem 42 évig. Jelenleg Szurdokpüspökiben lakom, a Mátra lábánál. Egy hegyaljai, kicsi házban az erdő szélén. Már gyermekkoromban szerettem az irodalmat, rengeteg szavaló versenyen részt vettem, kisebb, nagyobb sikerrel. Az életem nagy részét a rohanó, hétköznapi élet jellemzi. Semmi különleges, csupán "közhely" Régóta írogatok, de csak öt-hat éve jegyzem a verseimet, gondolataimat:" Alkony "gyűjtő néven kezdtem. Itt az "Alkony"-ra mint egy szépséges nap(élet) szakaszra gondolok. Írok életről, emberekről, érzésekről, természetről, állatokról. Akadnak fiktív gondolatok közöttük. Sok-sok buta versem is van, amik akkor születtek, mikor úgy gondoltam " nagyon tudok":) , de hát ez is "Én" vagyok. A gyerekverseim különösen kedvesek... hozzá az unokáim a legméltóbb kritikusaim. Nem vágyom nagy sikerekre, nem tartom nagyra az "alkotásaimat", épp ezért ritkán jelenek meg pályázatokon, antológiákban. A legkedvesebb verssoraim: József Attila (TENYEREMRE TETTEM...) Tenyeremre tettem a lelkem: Nézd meg, milyen szép százlátó üveg! De Ő gyémántokat szedett elő, Mert Ő az embert sose érti meg.

 

...sodrás...
A szívembe rajzoltalak...
Alkotótárs
Álom ajánlat
Amíg angyalt rajzolok...
Angyali érintés?
Árvuló vétek...
Áttörés
Az elfelejtettekért
Boldog 50
Csak álmodom?
Cserepekben
Édes titok
Ég felé nyúló ágak...
Egy nyári villanás
Esti szép a "vízfogó" felett
Fából faragott falu /Az utolsó munka/
Félálom(ás)
Felértékelt nyilatkozat
Ha eljönnél...
Híres-papír-maraton
Hittel élve
Hívlak
Így hiszem
Itt ringat
Jég-veszély
Jelzőfény
Könnyeket Látok...
Különös koncert
Különös vagyon...
Marionett sóhaj
Megfestett korok...
Megszelídült ...
Mire jó...
Nem mindig...
Nyíló rózsa
Őszi vigasz
Óvd!
Palóc világ...
Rám eső rész...
Rém kalandom
Sor(s)oló
Súlytalan(ok)
Szétkócolt
Szikragyújtó
Talány
Tánc... kötéltánc
Téli kép
Újra és újra
Vigasz

 

Palóc világ...

Szelíd patak, dombok, hegyek.
Visz a szívem... haza megyek.
Fatornácos kicsi házak.
Valami hív... visszavárnak.
Itt bent ütik a vérerek.

Hozom-viszem a jó hírét.
Figyeld a szót! Érezd ízét!
Halld a dalát jó palócnak.
Mulatónak, gyászolónak.
Minden strófa egy üzenet.

Hagyatékok, ősi jussok.
Melegszívű, babonások
unokája, lánya, fia,
kincseket rejt ládafia,
mit őriz hittel tisztelet.

Vasalt szoknya, díszes kendő.
Színes gyöngysor és fékető.
Ünnepi. Az alkalomra,
s hogy leányra vagy asszonyra,
csak figyeld meg a jeleket.

Ha számolod a ráncokat,
mindent elmond, hány darab.
Hímzés, minta, csupa titok,
nézd a formát, hossz és rojtok.
Honnan jött és gazdag lehet?

Kötény forma, ingváll, pruszlik,
pántlikája vállra hullik.
Minden csupa kézimunka.
Nem módi, de büszkén hordja.
Róla mesél a viselet.

Az asztalon szegett kenyér,
s nem szégyen a kérges tenyér,
körüllengi apánk szava:
Érzed? Illat a föld szaga,
és amit rejt, érték lehet.

Jól lakik az, aki éhes.
Ízes, meleg vargabéles,
kerek kalács, malomostya,
van itt tócsni és pampuska.
Korgó gyomor nem fenyeget.

Mint egy tábor, néhány jurta,
látszik rajta, míves munka.
Megmutatom, ülj le ide,
szívvel rakta, készítette.
Nemez alatt a szeretet.

Hímzett párna, pár szál virág,
ne keresd, mert nem lelsz hibát.
Tarisznya és régi kucsma,
vajh, hogyan élt, aki hordta.
A múltba visz a képzelet.

Nem kell neki a jó tanács,
ha tojást patkol a kovács.
Fazekas és fafaragó,
s mindenféle kirakodó,
látsz tükrös, mézes szíveket.

Hanem aztán pattanj lóra!
Lőj az íjjal vezényszóra,
tiszteleg az íjász mester,
célba találsz nem is egyszer.
Ostor csattan. Filmjelenet.

Készüljünk a mulatságra,
velünk együtt perdülj táncra.
Lesz ma itten lakodalom,
ezért van e sokadalom.
Csattan rigmus, indul menet.

Ott a helyed, le ne maradj,
fogd a kezem, el ne szakadj.
Mutatóban a mátkatál,
ördöglagzi és macskabál.
Kóstolhatsz varázsfőzetet.

Elfáradsz, ha jő az este,
bút, bánatot elfeledve
tüzet rakunk, egy jó nagyot,
irigyeljék a csillagok,
s kik nem felednek, köszönet...

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum