Rendelj verset

Webáruház
Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Oszd meg a versed!

 

Ilona Zagyi Gáborné

Ilona Zagyi Gáborné versei


Nevem:Zagyi G.Ilona 1967-ben születtem. Csécsén egy nógrádi faluban éltem 42 évig. Jelenleg Szurdokpüspökiben lakom, a Mátra lábánál. Egy hegyaljai, kicsi házban az erdő szélén. Már gyermekkoromban szerettem az irodalmat, rengeteg szavaló versenyen részt vettem, kisebb, nagyobb sikerrel. Az életem nagy részét a rohanó, hétköznapi élet jellemzi. Semmi különleges, csupán "közhely" Régóta írogatok, de csak öt-hat éve jegyzem a verseimet, gondolataimat:" Alkony "gyűjtő néven kezdtem. Itt az "Alkony"-ra mint egy szépséges nap(élet) szakaszra gondolok. Írok életről, emberekről, érzésekről, természetről, állatokról. Akadnak fiktív gondolatok közöttük. Sok-sok buta versem is van, amik akkor születtek, mikor úgy gondoltam " nagyon tudok":) , de hát ez is "Én" vagyok. A gyerekverseim különösen kedvesek... hozzá az unokáim a legméltóbb kritikusaim. Nem vágyom nagy sikerekre, nem tartom nagyra az "alkotásaimat", épp ezért ritkán jelenek meg pályázatokon, antológiákban. A legkedvesebb verssoraim: József Attila (TENYEREMRE TETTEM...) Tenyeremre tettem a lelkem: Nézd meg, milyen szép százlátó üveg! De Ő gyémántokat szedett elő, Mert Ő az embert sose érti meg.

 

...sodrás...
A szívembe rajzoltalak...
Alkotótárs
Álom ajánlat
Amíg angyalt rajzolok...
Angyali érintés?
Árvuló vétek...
Áttörés
Az elfelejtettekért
Boldog 50
Csak álmodom?
Cserepekben
Édes titok
Ég felé nyúló ágak...
Egy nyári villanás
Esti szép a "vízfogó" felett
Fából faragott falu /Az utolsó munka/
Félálom(ás)
Felértékelt nyilatkozat
Ha eljönnél...
Híres-papír-maraton
Hittel élve
Hívlak
Így hiszem
Itt ringat
Jég-veszély
Jelzőfény
Könnyeket Látok...
Különös koncert
Különös vagyon...
Marionett sóhaj
Megfestett korok...
Megszelídült ...
Mire jó...
Nem mindig...
Nyíló rózsa
Őszi vigasz
Óvd!
Palóc világ...
Rám eső rész...
Rém kalandom
Sor(s)oló
Súlytalan(ok)
Szétkócolt
Szikragyújtó
Talány
Tánc... kötéltánc
Téli kép
Újra és újra
Vigasz

 

Fából faragott falu /Az utolsó munka/

Azt mondta: hintaszéket farag...
annyira hitte, lesz ereje...
Eltervezte, kell hozzá anyag,
s talán mozdul annyit a keze...
Békések az itt maradt szavak,
pedig már nem volt rá ideje.
Nem hajoltak a béna ujjak,
sorvadtak a tervek, pusztultak...

...mégsem törte meg sejtek átka,
kisimogatott görcsök... lesz más...
Egy pár, falura való házra
gondolt. Erőt ad az alkotás.
Míg faragta, őt belül rágta
a kór... de feladni nem szokás
nálunk, ismételgette halkan...
mi ott maradt minden darabban.

Nem mestermű, kissé elnagyolt,
de nekem nincs tökéletesebb.
Míg faragott el-elbóbiskolt...
látom a verejtékcseppeket,
a szálkát mi bőrébe karcolt,
és az erőfeszítéseket...
Fából faragott, kicsi, házak.
Tárva-nyitva, valakit várnak...

Örökséggé vált a kis falu.
Ragaszkodást őriznek falak...
könnyen nyílik itt a kis kapu,
s értem, miért nyitva az ablak.
Amíg tudom, megőrzöm apu...
vigyázom melegét álmodnak...
Ha gyermekmosollyal színezlek,
ha simogatnak... ugye érzed...

Édesapám emlékére
Ilona Zagyi Gáborné

Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum