Oszd meg a versed!
Rohol Renáta versei
1989.06.13.-án láttam meg a napvilágot Budapesten. Gyermekkorom nagy részét vidéken egy kis faluban töltöttem. Az írás velem született! Már gyermekkoromban is szerettem leírni a gondolataimat, később már rímbe is foglaltam őket, s mostanra egy felnőtt nő gondolatai válnak versekké.
Nő vagyok
Nő vagyok
Egyszer sírok, kiabálok,Másszor hangosan hahotázok!
Van, hogy nem tudom miért sírok,
De nem meglepő, hiszen nő vagyok!
Túl csordulnak érzelmeim, nincsenek korlátok,
Sokszor nevetve, könnyes szemmel láthattok,
Elsodornak az érzelmek, uralnak a gondolatok,
De nem meglepő, hiszen nő vagyok!
Gyengédséggel, törődéssel telve vagyok,
Magam után sok-sok kérdőjelet hagyok.
Szerelmem szájára forró csókot adok,
De nem meglepő, hiszen nő vagyok!
Megkaptam a legszebb ajándékot!
Ő adja nekem az igaz boldogságot!
Mindent mi vagyok, Neki adok,
Ez nem meglepő, hiszen édesanya vagyok!
