Oszd meg a versed!

 

rigotibor versei

Rigó Tibor vagyok.Szlovákiában éllő magyar ajkú Roma.49 éves vagyok.Gépész ként dolgozom.Szabad időmben versírással foglalkozom.Szeretem a virágokat a könyveket és persze a jó embereket.Nem régiben első díjat nyertem Benedek Elek meseíró versenyen ahol a közönség díját is én kaptam.Szeretném kiadni első verseskönyvemet.Reméllem sikerül pályázatot nyernem.Szeretettel köszöntök minden kedves olvasót oldalamon.

 

A feszülethez!
A magányos tölgy és a rigók
Apám szava!
Az üldözött!
Emlékszel reám?
Érteni nem lehet
Gyújts meg!
Ünnep van

 

Gyújts meg!

Azt mondod szeretsz?
Vajon e szó neked mit jelent?
Csókolod a szám csábítón.
De nemérzek csókodban semmi izgatót.
Mit tőled kapok, nem szerelem.
Flört csupán.
Csókjaidból hiányzik a láng.
Fázom tőled, testem rázza a hideg.
Kérlek ne így szteress engemet.
Csókjaiddal gyújts meg, lángolni akarok.
Lobogni vadul.
Mindent elemésztő tüzet adj nekem.
Ilyen szerelemre éhezem.
S még ennél is vadabbra.
Csdókjaidban találjak tavaszraLágy tavaszt adj.
A minden régi rosszat lerombolót.


De csókjaidban ott legyen a nyár is!
A perzselő napsugár.
S ahányszor átölelsz két karoddal,
egyé akarok válni lángoddal.
S ha jő az ősz a mindent érlelő, virágokat tördelő,
Fák lombját tépdeső hideg szellel.
Ajkad akkor is, tüzet leheljen.
S télen a mindent takaró fehér hóban.
Akkor is csókolj!
S tűzsrózsákkal szórd be ajakam.
S ha majd csókodtól elolvad minden jégvirág.
Tudni fogom, hogy szeretsz igazán.