Oszd meg a versed!

 

Mülléder Mari versei

persecuted.mindenkilapja.hu

 

De lila
decrescendo
Élethétfő
Holnap, Georg
Itt járt Vincze tanár úr
Játszd még, Dorothy...
Nincs semmi baj, csak kalapálnak
Sanyi bácsi, a suszter

 

Játszd még, Dorothy...

Barátaimnak:
Madárijesztőnek,
Bádogembernek és
Oroszlánnak


Madárkoromban alul,- és felülnézetben
is láttam a sirályok röptét. Napkeltekor
a tenger felől olyan szavakat hoztak,
amelyeknek értettem jelentésüket. Most
csak fülsiketítő rikoltozásukat hallom.

Egyszerre történt valami, rajtam kívül
és bennem, a változás, ami túlnőtt
rajtam. Azt hiszem, sosem boldogulok,
mert nem vagyok biztos magamban.
Hinni szeretnék.
Benned, Anya, ki elloptad
gyermekkorom. Ki cipeltél, mint
elrontott életed Matrjuska babáját, a
legkisebbiket, hogy majd helyrehozom
minden elkövetett tévedésedet.
Kibontasz és én kibontakozom.
Zsenge bőröm bepúderezték, tépték
szemöldököm, serdülő melleim
szorosan lekötözték, levegőt alig vettem.
Altattak, ha fent volt magasan
a nap, pedig én játszottam volna még.
Éjjel serkentő szerekkel tartottak éberen,
ha fáztam, festettek körém napfényes
díszletet, papírmasé kartonból napot,
szivárványt, acélkék eget.

Aztán a férfiak. Superman jelmezben
érkeztek, hogy megmentsenek. Nem
tudtam elképzelni nagyobb hazugságot,
de hittem bennük, s akartam, hogy ők
bennem higgyenek.
Bár azt hiszem, semmit sem akartam,
vagy kívántam jobban, mint aludni és
hazajutni végre. Egy nyaktörő halálugrást
bemutatni, ügyet se vetni a közönségre.
Aludni, Anya, aludni szeretnék. Látod
a sirályokat?

Érkeznek a tenger felől…