Oszd meg a versed!

 

Mülléder Mari versei

persecuted.mindenkilapja.hu

 

De lila
decrescendo
Élethétfő
Holnap, Georg
Itt járt Vincze tanár úr
Játszd még, Dorothy...
Nincs semmi baj, csak kalapálnak
Sanyi bácsi, a suszter

 

Nincs semmi baj, csak kalapálnak

Nincs semmi baj, csak kalapálnak...
Mülléder Mária, 2009. szeptember 11., péntek, 12:16



Fáradt-selyem szeptemberi ég alatt
riadtan állsz, szemedbe tűz a nap.
Még félsz. Még fullaszt fogcsikorgató
látomása a múlandóságnak, de látod:
Kócsag-reményeket röptet a másnap.

(Nincs semmi baj, csak kalapálnak.)

Hogy elsodorhat bármi is; ne hidd el,
friss, virágillatú öröklét vesz körül,
könnyű hittel figyeld, hogy próbálják
porrá törni a dallamot a szívekben.

Miért baj a zaj? (Csak kalapálnak.)
Hogy elsodorhat bármi is, ne félj,
az bizonytalan, dadogó látszat,
vacogást idézni meg legbelül,
árnyékba hívni álmokat - ezért jöttek
végső bizonyságként. Míg ember
élt, sosem volt másként.

(Nincs semmi baj, csak kalapálnak.)

Folytonos igazságtevés a valóság.
Kancsal túlvilág várja tengerek és
nyílt vizek bátor álmú hajósát
S míg önön portréján dolgozik a
kígyó, kőszikla rejtekén lapul,
őszi lombok bársonyos neszén
túl új Teremtés kormánya alakul:
Szentháromság. Ne félj hát!

(Nincs semmi baj, csak kalapálnak.)

Utazz zizegő leveleken, karcsú
esőcseppek záporán keresztül,
vagy nyikorgó ernyő alatt,
ne bánd, ha szemedbe tűz a nap,
érkezz néma szeretetben.