Oszd meg a versed!

 

Mülléder Mari versei

persecuted.mindenkilapja.hu

 

De lila
decrescendo
Élethétfő
Holnap, Georg
Itt járt Vincze tanár úr
Játszd még, Dorothy...
Nincs semmi baj, csak kalapálnak
Sanyi bácsi, a suszter

 

Holnap, Georg

Holnap, Georg...
Mülléder Mária, 2009. szeptember 13., vasárnap, 11:05

Holnap, Georg
megint bajnok lesz a Prága.
Délibáb álmaid túlmutatnak
a távolon és az órák értékes
perceit körbe-körbe járva,
megérkezel te is, mint az
apostolok az Orlojon.

Tudod ott, tudod ott folyt
el alattunk az Éden,
kilencszáznyolcvannyolc
szeptemberében...

A Moldva sírt, harmatos
könnye fennakadt az ég
csillagszemében.
Tudod: az örökös
könny-forgás-eset. Esett.

Holnap, Georg.
Ha már nem tudunk bízni
semmiben, egymásban
fürdessük sóhajunkat,
ebben az elátkozott, lassú
hervadásban. Nevezzük
fájásnak, vagy könnynek azt,
ami hulló, őszi levelek
alá komposztálta régi
igazunkat és hitünket.

A szél felkavarja, várja
nevetve a távoli égbolt.
Kocsi-karaván-sor üzeni
Napkeleten: Elég volt!

Elég volt.

Mondd, a Neckar változott
azóta? Ott mosolyog még
a fába karcolt ünnep:
Glasznoszty, peresztrojka?
Dobban-e két gondolat
mint akkor, egy ütemben?

S vajon áll-e még az idő
a bohóccal Heidelbergben?