Oszd meg a versed!

 

Árvai Emil versei

58 éves nős, családos, amatőr versbarát.

 

Ádventi vers-koszorú
Az Út
Betegen
Betlehemben
Életünk, halálunk (ennyi?)
Emberi sors
Fent és lent
Gyémánt
Hajléktalan karácsony
Jeremiás próféta mondja
Jézus sorsa
Jónás példája
Karácsonyi gyermekvers
Katasztrófa
Kérdések kérdése
Keresztelő János halála
Lázár, jöjj ki!
Legenda
Leszállt az éj...
Martin Luther King
Mártírok (k)útja
Most csendre vágyom
Múló idő
Ősz
Őszi csokor
Programhiba
Stációk
Szókereső
Tél
Történelmi lelkizés

 

Jeremiás próféta mondja

Sötét van,
sötétet látok:
mint zúdul pusztulás rátok
hamarosan...

Úgy zokog valami bennem!
Előre siratom azt a vészt,
amit már érzek és emészt;
mindentől elment a kedvem.

Nem érti senki a fájdalmam.
"Mindig lesz valahogy" - legyintnek többen.
Pusztába kiáltott szó szavam.

Zajlik az élet köröttem;
szerepem szinte komolytalan...
...Jaj, milyen küldetéssel jöttem!...