Oszd meg a versed!

 

Árvai Emil versei

58 éves nős, családos, amatőr versbarát.

 

Ádventi vers-koszorú
Az Út
Betegen
Betlehemben
Életünk, halálunk (ennyi?)
Emberi sors
Fent és lent
Gyémánt
Hajléktalan karácsony
Jeremiás próféta mondja
Jézus sorsa
Jónás példája
Karácsonyi gyermekvers
Katasztrófa
Kérdések kérdése
Keresztelő János halála
Lázár, jöjj ki!
Legenda
Leszállt az éj...
Martin Luther King
Mártírok (k)útja
Most csendre vágyom
Múló idő
Ősz
Őszi csokor
Programhiba
Stációk
Szókereső
Tél
Történelmi lelkizés

 

Ősz

1.

Reggel már fázom; igaz,
tegnap még átölelt a Nap,
elpirult s szaladt... El-vérző fák alatt
rőt ravatal: hullt lomb, tavalyi gaz.

Néha-néha meglegyint:
avart kavart a szél.
Erdő-rét halkan elalél...
jő a tél... didergünk megint.

2.

Festi a fákat lágy napsugár;
potyognak színes könnyeik:
szemfödél fáradt földre itt...
Langy légben gyászos varjú száll.

Előkerülnek kóborló cinkék,
szekrények zugába hantolt kabátok;
hűlt kályha gyomrában ébred zsarátnok;
kaparó torkomra meleget innék.

Síelni készül az ifjúság,
hóesést várnak gyermekek.
Őszülő nagyszülő elmereng:
ezt a dalt már nem neki húzzák...