Oszd meg a versed!

 

Árvai Emil versei

58 éves nős, családos, amatőr versbarát.

 

Ádventi vers-koszorú
Az Út
Betegen
Betlehemben
Életünk, halálunk (ennyi?)
Emberi sors
Fent és lent
Gyémánt
Hajléktalan karácsony
Jeremiás próféta mondja
Jézus sorsa
Jónás példája
Karácsonyi gyermekvers
Katasztrófa
Kérdések kérdése
Keresztelő János halála
Lázár, jöjj ki!
Legenda
Leszállt az éj...
Martin Luther King
Mártírok (k)útja
Most csendre vágyom
Múló idő
Ősz
Őszi csokor
Programhiba
Stációk
Szókereső
Tél
Történelmi lelkizés

 

Tél

Csillag csillog, sápadt, hallgat a Hold;
szatyraival hajléktalan bolyong.
Nappal a metró langyos temető;
éjjelente, mint kísértet, feljő.

Már puszta léte néma tüntetés:
egy-egy ember értéke ily kevés?
Úgy látszik, így ő nem kell senkinek;
talán csak az Isten nem veti meg.

Bús bor-barát. Bár néha magába'
imádkozik, ne legyen oly árva...