Rendelj verset

Webáruház
Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

EGY MASZK drámaműhely - az Egyetemisták Miskolci Amatőr Színjátszó Köre

Az EGY MASZK 1997-ben indult el, és hosszú éveken át meghatározó szereplője volt a Miskolci Egyetem, majd Miskolc város kulturális életének. Alapítója Lutter Imre jogász, előadóművész, producer, az egyetem egykori joghallgatója volt, a Bolyai Kollégiummal és Káelné Kovács Ritával a háttérben. A társaság dolgozott együtt Varnus Xavérral, Müller Péter Sziámival, Molnár Annával, Fandl Fernccel, Kárász Eszterrel, Palóc Eszterrel, de innen indult pályájára többek között Bakos-Kiss Gábor, a Nemzeti Színház művésze is. Néhány esztendei szünetelés után Nádasy Erika színművész, a Miskolci Nemzeti Színház társulati tagjának  vezetésével 2016-ban indult új útjára. Az EGY MASZK sajátos együttműködés útján valósul meg: a hazai ifjúság részvételét a Miskolci Egyetem campusa biztosítja, ahol az ország minden tájáról érkező és a határon túli magyarok összekötve élnek együtt; s ahol a szakmaiságról az Északkelet-magyarországi Regionális Versmondó Egyesület, a Magyar Versmondók Egyesületének tagszervezete gondoskodik, az anyaegyesület és az otthont adó Uni-Hotel Diákotthon támogatásával.

Szakmai vezető:

Nádasy Erika, a Miskolci Nemzeti Színház színművésze

 

Vendégtanárok:

Kokics Péter, a Miskolci Nemzeti Színház színművésze

Harsányi Attila, a Miskolci Nemzeti Színház színművésze

Szatmári György, a Miskolci Nemzeti Színház színművésze

 

Jelentkezni lehet:

Káelné Kovács Rita: direktor@uni-hotel.hu


Az Egy Maszk drámaműhely résztvevői

Az Egy Maszk tagjai az ország valamennyi régiójából, sőt a határon túlról - Erdélyből, a Vajdaságból, Kárpátaljáról és a Felvidékről - jöttek, s ez nem véletlen: a Miskolci Egyetem az ország egyik legnagyobb felsőoktatási intézménye, és az egyik legsajátosabb campusa egyben. A hallgatók a lehető legkülönbözőbb beállítottságú és érdeklődési körű fiatalok, bizonyítja ezt az, hogy a jogi kartól a közgazdasági karig, a bölcsészhallgatóktól az informatikusokig valamennyi egyetemi kar képviselteti magát, a legkülönbözőbb egyéniségeket mutatva. Egyben azonban megegyeznek: vagy nem találnak saját korosztályukon belül megértésre, vagy egyszerűen többet éreznek magukban ahhoz, hogy pusztán vegetáljanak. Tanulni és tenni akarnak, amelynek egyik legkiválóbb eszköze a költészet és a versmondás mellett a JÁTÉK, a játékÖSZTÖN.
A drámaműhely rotációs rendszerben működik: évente kénytelen frissülni, megújulni, hiszen a végzős hallgatók elmennek, és az elsőévesek megjelennek helyettük. Ilyenkor gondosan mérlegeljük a diákok versmondás terén elért tapasztalatait, az életkörülményeket és az érdeklődési kört. A lényeg mindig az, hogy a csoporttagok - újak és régiek egyaránt - hatással legyenek egymásra, kvázi egymást fejlesszék a tanárok segítségével, és a változás tartós legyen. Tapasztalataink szerint egyébként a versmondók a csoporton kívül is összetartanak: sokan legjobb barátaikra, kamaszkori szerelmeikre, vagy példaképeikre tesznek szert nálunk, maradandóan; de legalábbis számítanak egymásra a szakmai életben (tanulás) és a magánéletben (barátság, szerelem) is.

Műhelyünk sajátossága hogy a munka nem egy szakemberhez kötődik, hanem több, kitűnő szakember segítségét szakmai tudását igyekszünk ellesni. Hasonlóan azokhoz a produkciókhoz, amihez rendező, egyszemélyi vezető kell, ott is egy-egy szakembert kérünk fel a munka irányítására.

A különböző vendégelőadók, amint az a szakirányokból is kitűnik, tudása együtt biztosítja hogy műhely tagjai széles látókört, a művészeti megközelítés lehetőségeiről nyerjenek tapasztalatokat.

Szükséges a jelenlévők karakterének megkeresése és feltárása nemcsak a tanárok, de önmaguk előtt is. Ha ez sikerül, a versmondó saját érdeklődési körét lehet tágítani, vagy éppen fókuszálni egy bizonyos témakörre, s azt később bővíteni saját mezsgyéjén. Ilyen esetekben a diákok önmagukra találhatnak, és sokkal könnyebben kinyilatkoztathatják érzéseiket: megnyílhatnak.

Célkitűzéseink

Az Egy Maszk drámaműhely célja kettős: kulturális és társadalmi.

Társadalmi jelentősége abban áll, hogy nem kizárólag célként tekint az előadóművészetre, hanem legalább annyira eszközként is. Az Egy Maszk a drámapedagógiával a problémamegoldó képességet kívánja erősíteni, illetve a fiatalok kifejezőeszközeit bővíteni a társadalmi kapcsolatteremtés megkönnyítése érdekében. Mind verbálisan (párbeszéd útján), mind non-verbálisan (gesztikulációval, megjelenéssel, testbeszéddel). Illetve szélesebb értelemben a bemutatott vagy a bemutatásra kerülő darabok vonatkozásában a színházművészet sajátos szellemi muníciójának segítségével.

A drámaműhely kulturális célja, hogy a rendkívüli gyorsasággal szaporodó természetellenes színpadi megnyilvánulásokat száműzze az említett művészeti területek fiatal képviselőiből, és hogy a kortárs költészet és prózaírás anyagát minél szélesebb körben megismertesse. Ám a klasszikus versanyag újra fogalmazása is fontos területe munkánknak.

Az Egyetemisták Miskolci Amatőr Színjátszó Köre átlagosan 10-15 főből áll, amelynek 4/5-e állandó, tehát maradandó tag. A többiek, az el-ellátogató hallgatók előtt sem zárjuk be azért a kapukat, hiszen ez a célja a drámaműhelynek, hogy minél több fiatal gyűjtője legyen, másrészt valamennyi érdeklődővel újabb embert sarkallhatunk a kultúra, a tiszta érzések és az eszmélet világára való törekvésre.

A drámaműhely minden évben újabb darabbemutatót tart, és verssel ünnepel a költészet napján.
Első bemutatónk a saját „kelléktárukból" előkapott, önmagunk által kreált darab, a „Tükör a tükörben" volt. Ezt úgy állítottuk össze, hogy a tagok minden olyan verset, prózát, dalt és hangszeres zenét, fényképet és mozdulatot belevittek a darabba, ami számukra a színházat jelentette. Ezt négy helyen, összesen kilenc alkalommal mutatta be a társulat.

A Tükör a tükörben után új darabbal rukkolt elő az Egy Maszk Drámaműhely: Shakespeare Szentivánéji álom című színművét már több helyre meghívták. A bemutató előadás a budapesti Térszínházban volt, a miskolci közönség a Miskolci Nemzeti Színház Játékszínében láthatta a darabot. Ezt követően a kozmapusztai Hertelendy-kastélyban és kertjében, egy jótékonysági összejövetelen adta vissza a színmű eredeti hangulatát a társaság, immár több ezres közönség előtt, ahol a meghívó-házigazda Varnus Xavér orgonaművész improvizálta orgonán a darab zenei részeit. További előadások várhatók a nyár folyamán a Pepsi Szigeten, és ősszel a fővárosi Egyetemi Színpadon, az Egyetemvárosban és az Első Magyar Versszínház keretein belül. A játék előkészületei mintegy nyolc hónapos, megfeszített munkát kívántak. A szövegkönyv Nádasdy Ádám és Arany János fordításának dramaturgiai összefésülésével állt össze, amelyből előbb helyzetgyakorlatokkal, szituációs feladatokkal, játékokkal teremtették meg a színmű kívánta helyzeteket és jeleneteket, csak ezután kezdődtek az olvasópróbák és állt össze a végleges szöveg. A hallgatók komolyan vették az előadást, felismerték annak fontosságát, hogy fegyelmezettség nélkül szinte lehetetlen egy ekkora mérvű klasszikus darabot színre vinni. A díszleteket és a jelmezeket egyszerű vásznakból készítette a társaság, a budapesti Képzőművészeti Főiskola növendékeinek segítségével, Nemes Takách Kata irányításában (egyéb munkái: A dzsungel könyve, A Félőlény, A léggömb elrepül stb., Magyar Színház).

Fontos számunkra a mai magyar költészet ápolása.

E programban egy-egy jelentős költő mutatkozik be szakértő irodalmár, moderátor társaságában, ahol a műhely tagjai tolmácsolják a költők verseit. Köztük például: Party Nagy Lajos, Gergely Ágnes, Kántor Péter, Utassy József, Várady Szabolcs, Szilágyi Ákos, Szkárosi Endre, Kukorely Endre, Horgas Béla, vagy Juhász Ferenc, Csoóri Sándor, Tandori Dezső, Rába György, Eörsi István, Baranyi Ferenc, Veress Miklós, Mezey Katalin, Bene Zsuzsa, a fiatalok közül Térey János, Peer Krisztián, Varró Dániel, Lackfi János, Tóth Krisztina, Karafiáth Orsolya, Mesterházi Mónika, Lázár Júlia stb.

Céljaink kapcsolódnak a versszínházi törekvésekhez, amely a verset igyekszik a színház eszközeivel közelebb vinni a nézőhöz. A versmondás kissé arisztokratikusnak vélt műfaját úgy gyakorolni, hogy a néző rácsodálkozzon, hogy „nini, nem is gondoltam, hogy ez rám is tartozhat". A célok megvalósítására olyan színpadi produkciókat hozunk létre, amelyek elsősorban a vers, az elbeszélő vers, s a verses dráma műfajából kerül ki. A versszínházi törekvésekkel, illetve szabadtéri produkciókkal kíván foglalkozni a műhely, amely spontán módon viszi el a verset a hallgatókhoz, nézőkhöz.

 

Az Egy Maszk drámaműhely koordinátora:

Káelné Kovács Rita
az Uni-Hotel Diákotthon igazgatója,
az Északkelet-magyarországi Regionális Versmondó Egyesület elnöke

 



Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum