Rendelj verset

Webáruház

Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Ismét Márquez a filmvásznon

 

A fülledt, párás atmoszférában, az erotika és a pusztító járványok egzotikumában kavargó Márquez-regények újabb adaptációja érkezett a vászonra. A szerelmi ébredezés drámáját ábrázoló történet, a realizmus és mágia között lebegő mese mögött a 18. századi inkvizíció, az egyház és a papi hierarchia morális kritikája búvik meg.

Gabriel García Márquez világának állandó elemeit filmre ültetni mindmáig nagy kihívást jelentő vállalás. A történetek a filmes adaptálásnak látszólag könnyen behódolnak, ám az orrfacsaró szagokkal, nedves víziókkal és lázálmokkal átszőtt, a halál és a szerelmi vágy mozgatta, az undor és a festői szépség ellentétes esztétikumának bőr alá hatoló érzetével behálózott műveket filmképen életre kelteni nem egyszerű feladat. Mégis egyre növekszik a Márquez-filmek tárháza, amely most egy újabb darabbal bővült. Hilda Hidalgo Costa Rica-i rendezőnő első nagyjátékfilmje azonban mégsem elsősorban az érzékletek adaptációjának lehetetlenségén botlik meg.

A columbiai Cartagena de las Indias festőien megidézi a 18. századi történet helyszínét, amely a 13 éves Sierva María (Eliza Triana) kálváriáján keresztül a szexualitás ébredésétől a kor családi, társadalmi és egyházi viszonyait átszövő erkölcsi útvesztőkig vezet. Az afrikai rabszolgák között felcseperedett márkilány teljesen átitatódott a szolgavilág pogány mágiájával, misztikus életformájával, amely a lány társadalmi státuszával homlokegyenest ellentétes. A néma semmittevésben tespedő lány és a kisváros életét egy veszett kutya harapása kavarja föl, amely szinte in medias res indítja a filmet és a regényt. Az inkvizíció a lányt a San Clara-kolostor falai közé űzi, ahol „élve eltemetéssel gyógyítanak". A lány lelkét a szóbeszéd szerint megszállta az ördög, így azt az egyház veszi párfogásába. A mai világi felfogásban abszurdnak tűnő feladatra a vallásos extázisban leledző hithű értelmiségi papot, Cayetano Delaurát (Pablo Derqui) rendeli ki a püspök. Ám az eset fenekestül forgatja fel az egyházi dokrinát, hisz a lány lelkének megmentője a cellabeli látogatások során sorsszerűen szerelembe esik, és 36 éves kora ellenére ugyanolyan bizonytalan léptekkel tapasztalja meg először a szerelmet, az érzéki vágyódást a kolostormélyi nedves, sötét cella magányában, mint a kamaszlány . Ez a szerelem és annak következményei foglalkoztatják igazán a rendezőnőt a Nobel-díjas író történetében.

A film második felére ez a dupla felnövés-történet és a titkolt szerelem bimbózása válik a fő témává. Ám az idáig vezető út is számos izgalmas kérdést vet fel. Ezek olyan problémákat pedzegetnek, mint a "rothadó" nemesi családi háttér, a kort meghatározó úr-szolga viszonyok, illetve a nyugati dogmatikus tanok abszurd színezetű párbeszéde az általa primitívnek titulált pogány, egzotikus kultúrákkal. Több más ilyen út is megnyílni látszik a film során: a kolostorok felszentelt falai mögött álszentség, kegyetlenség lakozik, az apácákat helyenként elfajzottnak ítélt homoszexuális érzések fojtogatják; a kor emberét rettegéssel és undorral fogják el a járványok borzalmai vagy az inkvizíció abszurditása. A Marquez-életmű ezen kevésbé ismert darabjának egyik erénye, hogy ezeket a problémákat több-kevesebb hangsúllyal, de mind magába tömöríti, szofisztikált kritikai éllel fejtegeti. A film ezeket a húrokat csupán megpendíti, de a történetet megtámogató hátteret nem épít belőlük.

Az adaptáció állítólagos női szemszöge ellenére a film gyakran szem elől téveszti a főhős lányt a márki vagy éppen az ifjú pap tetteit ecsetelve. Láthatólag pont azokat a történéseket, apró részleteket nem emeli be a filmbe, ami annak a mélységét megadhatná. A szárnybontogató színésznő (Eliza Triana) kifejezéstelen arca mellett épp ezért nem tudja a film kifelé közvetíteni a belsőt. Emiatt maradnak üresek a mesterien komponált képek. A vöröslő hajzuhatag mögötti titkok felfedésének feszítő vágyát azért nem érezzük, mert ott nincsenek is titkok. Ezért is annyira zavarba ejtő a lezárás vagy az álmok felfejtésének hiánya, még ha csak szimbolikus síkon is (holott ezt Márquez a világára oly jellemző módon megteszi). A filmes mágia megtagadásával így válik üres látvánnyá a máglyán égő hajkorona és az ördögűzés jelenete is, így lesznek puszta dekorációk a rovarok és a táj is.

Ám amint elrugaszkodunk a regényi eszközöktől (karakterábrázolás, történetmesélés), és az audiovizuális elemekre vetjük vigyázó tekintetünket, az egzotikum átültetésére tett kísérletek sokkal inkább esztétikai szépérzékkel, mint mocskos undorral bomlanak ki előttünk. A film zenei világa, a képek reneszánszi festőiséget idéző komponálása és Pabló Derqui alakítása a teológiával felvértezett ám törékeny Cayetano szerepében feloldozásért kiáltanak, ám nem mentik meg a filmet. A minimalista, egy-két hangszerre és egy énekhangra redukált hangvilág szenvtelenül, ám a misztikum jegyében kíséri a történéseket. A feltörő ifjú spanyol színész pedig képes kifinomultan és érzékien megrajzolni az egyházból való kiábrándulás, a személyes hit és a szerelmi beteljesülés utáni olthatatlan vágy háromszögében (fel)örlődő karaktert.

A saját produkciós céggel dolgozó rendezőnő a hasonlóan a szerelem és vágy témakörét feldolgozó dokumentumfilmjei után ezzel a nagyszabású alkotással lép a nemzetközi közönség elé. Annak megjövendöléséhez, hogy milyen nyomot hagy ez a film a gyerekcipőben járó Costa Rica-i filmművészeten vagy Hilda Hidalgó rendezői karrierjén, nincs elég márquezi mágiánk. Annyi azonban bizton elmondható, hogy Mike Newell Szerelem a kolera idején (2007) című adaptációjához hasonlóan ennek a filmnek sem sikerült kitörnie a középszerű Márquez-adaptációk gonosz szorításából. Ez jól bizonyítja azt a nézetemet, miszerint egy olyan erős vízióval rendelkező író művéhez, mint Márquez, legyen az bármennyire filmszerű is, csak egy hasonlóképpen egyedi és személyes filmes vízióval rendelkező rendező közelíthet úgy, hogy a mágikus realizmus ne csak az olvasót, de a mozi nézőt is elragadhassa.

A szerelemről és más démonokról (Del amor y otros demonios)
Színes, feliratos, Costa Rica-i-kolumbiai filmdráma, 97 perc, 2009.

Rendező: Hilda Hidalgo
Író: Gabriel García Márquez
Forgatókönyvíró: Hilda Hidalgo
Zeneszerző: Fidel Gamboa
Producer: Hilda Hidalgo, Laura Imperiale, Clara María Ochoa, Laura Pacheco
Vágó: Mariana Rodríguez

Szereplők: Eliza Triana (Sierva María), Pablo Derqui (Cayetano Delaura), Jordi Dauder (Obispo), Joaquín Climent (Marqués), Margarita Rosa de Francisco (Marquesa), Damián Alcázar (Abrenuncio), Alina Lozano (Abadesa), Martha Lucía Leal (Sor Agueda)

 


Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum




tamogatok_port


 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum