Békés Ünnepeket Kívánunk!

FEKETE

A havat vártuk és most itt van:
Zongorabillentések hullnak, csupa foszló
Fehér ujjbegymintázat, fekete hangok köztük az ágak...
Sajtreszelékként pergő zongoraszó...
Ilyen az égi zongora, nem a sarokban áll,
Hanem betölt minden zegzugot, lerakódik,
Hasonló egyébként a földi is, szívzugba,
Szemráncba, hajtőre ül, porcokba fészkelődik:
Chopin metronómja kattog térdemben...
Hóesés-keringő... Kutyánk féltékenyen
És feketén csahol a kerítés fogsorán át.
A kerítés rácsai billentyűkre osztják a kinti síkot,
Melyen lányaink szánkóznak és egy idegen
Kutyát simogatnak, a kerítésen belüli kutya
Fekete tükörmását. Bennem is csaholnak
Kitörni vágyva a reggeli nagy hóban készített
Fényképek (elveszett egy kábel, nem tudom
Számítógépemre feltölteni őket)... Különböző
Mértékben elfagyott növényi részek hó alól
Kandikáló ábrái ezek, meglepő és csak ilyenkor
Elővilágló cirádák, kacskaringók, mintázatok.
Ugat a fekete kutya bennem arra a másik,
Odakinti fekete kutyára, mely szabadon
Hengergőzik a hóban.

Lackfi János