Rendelj verset

Webáruház
Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! Üdvözöljük a Vers Oldalán! Legyen ez a kezdőlapja, kattintson ide! A Vers Oldala

Az utolsó szerep: Tegyi Tibor halála

 

A Veszprém megyei versmondás ügye nagy veszteséget szenvedett: Tegyi Tibor számtalan tanítványát készítette fel és kísérte versmondó versenyekre, gyermekeit Kornélt és Nórát is jól ismerjük a Regösök húrján... versenyekről. Előadás közben halt meg.

„Dráma és színjátszás volt a mindened,
de a sors kegyetlen és véget ért rövid életed.
Ismerőseid, tanítványaid megőrzik emléked,
Kívánom, hogy a mennyekben találd meg örök békédet"

- a leglátogatottabb közösségi portálon egy gyászoló így köszönt el Tegyi Tibortól. A Weöres Sándor Általános Iskola köztiszteletben álló pedagógusa szombat este tragikus hirtelenséggel elhunyt. A 49 éves színész-pedagógust a Múzeumok Éjszakáján, a Kékfestő Múzeumban ragadta el a halál, éppen akkor, amikor az S.K. Társulattal a Szent Iván-éji álom című darabot mutatták be a közönségnek. Halálát szívmegállás okozta. A kiérkező mentősök már nem tudták megmenteni életét.

A diákok körében is nagy népszerűségnek örvendő drámatanár tanulók seregeivel ismertette és szerettette meg a színházat és a színjátszást. Pályája során tanfolyamokat vezetett, drámafoglalkozásokat tartott városszerte és a környékben, de sokrétű tudásával, tapasztalataival gazdagította a hallgatókat a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Karának drámapedagógia szakirányú továbbképzésén is. Tegyi Tibor intézményvezető-helyettesként tevékenykedett a Weöres Sándor Általános Iskolában és több évtizede vezette, igazgatta az iskola Nem Art színjátszó csoportját, amely mindig ott volt az országos színjátszás élvonalában. Ő volt a főszerkesztője a számos országos díjat besöpört Paca iskolaújságnak is. 
Hiánya nagy veszteség nemcsak családjának és szeretteinek, de iskolájának és a városnak is. Nyugodjon békében!

A Magyar Drámapedagógia Társaság saját oldalán búcsúzik a drámapedagógustól, az írást a vers.hu szó szerint közli:

Tegyi Tibor halálhírére

Hideglelősen univerzális fekete öltönyömben, idős ismerősök hétfői és keddi temetése és pénteki érettségi bankett után a református iskola évzáró istentiszteletére indulva nyúltam a slusszkulcsért, amikor ismeretlen számot jelzett a mobil. „ Ildi vagyok. Az éjszaka Tegyi Tibi meghalt " - hasított bele a reggelbe az értelmezhetetlen, felfoghatatlan égi dramaturgia híre, és próbált megfészkelni egy olyan tartományban, ahol csak ritkán felszakadó fájdalmak lapulnak. Másfél óra elteltével a kötelező liturgikus pillanatban 600 gyerektorokból szállt fel a mondat, amely bennem csak bénán, kimondhatatlanul vergődött: „Legyen meg a te akaratod..."Parádfürdőn, a Fantázia táborban, az őselemek adta tematika mentén dráma-tanösvényt álmodtunk meg, és a férfi-duóra, gyerek-kórusra komponált Szilágyi Domokos-verset zengettük éltető elszántsággal a Mátra völgyében. Órákon át értelmeztük, gyakoroltuk a szöveget, szépre szövetkezett „versben bujdosók". „ Hegyek, fák, füvek, erdők, harag-zöld, azúr menny, szívem rokonai, / kedvesek, emlékeimben látlak szelíden bólintani, / szelíden -ti vagytok a jóság - , meghitten - ti vagytok a csönd -, / jobbik felem tibennetek önmagát ismeri föl, / ti vagytok a béke: levegő, hogy lélegezhessék az emberiség, / ti vagytok a fegyver, védekezni, a halál, ha újra kísért..." Ekkor még nem lehetett tudni - vagy csak mi nem tudtuk - , hogy a kísértés ott ólálkodik aorta-rendellenesség képében és halaszthatatlan műtétet sürget. Nem lehetett tudni, hogy a kiválasztott vers utolsó sorai pár év múlva egy nekrológ visszavonhatatlan búcsúszavaivá lesznek: „ [...]  nyugalmas öl, ki fiául fogad, / s biztat, hogy szép a harc, szép ez az emberi lét, / üt is, hogy eddzen, izzítja küzdelmem tüzét, / ki hű hozzám, hogy hű maradjak és józan és fegyelmezett - / köszönöm nektek, hegyek és erdők, sziklák és lombok, fák, füvek. „ Tibi! Kemény munka vár most Rád az égi kovácsműhelyben, hogy elfogadásra, kitartásra eddzed a Hozzád, józanságodhoz, fegyelmezettségedhez, élet- és minőségszeretetedhez hűeket. Hogy ebből  a tragikusan rájuk szakadt Hiányból legyen józan erejük, eszmélő fegyelmezettségük méltó Testamentumot kovácsolni.Szerettél - és tudtál - darabelemzéskor  képekről beszélni, amelyek szinte beleégetik magukat a néző agyába. Az idei Lajtorja-darab ( Istenem, milyen fatális immár a címe: „Goodbye!" ) repülés-motívumáról beszélve, a megyei zsűrizésekor, elcsuklott a hangod. Mennyire emberi volt a megérintettség szereptelen felvállalása! Amennyire emberi volt a sokszor buta és felesleges rivalizálás sutba dobása. Vártam a fesztiválos találkozásokat. Hogy lássuk egymás darabját, hogy a  kavalkád közben is jusson idő néhány mondatra, egy ölelésre. Tavaly szinte úgy kellett beverekedni magunkat a Lajtorjával a debreceni kamaraterembe a Sok hűhó-ra. A rehabilitációd utána első darabra, a visszatérésedre. Abban a hihetetlenül koncentrált játékban nem csupán magas szintű szakmaiság volt, hanem egy osztály, egy csoport - szinte biztos vagyok benne, hogy kölcsönösségen alapuló - szeretete, amely visszaemelt a helyedre. Alig fértem Hozzád, hogy megérlelődött kódrendszerünk alapján megölelhesselek. Ölelés ... Ama parádi táborban, ahol fiad, Kornél és lányod, Nóri is az én csoportomban dolgozott, ragaszkodtam hozzá, hogy szabadtéri játékunkban elmondhassam, apró rítustól övezve,  Kosztolányitól a Medve című verset.  „ Mindig ölelnék, mindent, a világot, / a fát, a sziklát, a kisgyereket. / Vagyok a lompos, otromba jóság, /  a láncravert, esetlen szeretet ..." Lehet, hogy soha nem mondtam ki - talán nem is kellett, most pedig már nem lehet - , hogy régóta úgy éreztem, rokonlelkek vagyunk. „Medveségben"; a Nagy Helyzetektől meg-megszeppenő, öniróniában menedéket kereső vidékiség-érzetünkben ( hogy évődtünk egymáson, magunkon a legutóbbi Színházi Lecke felkért előadóiként...); a „Dráma család" mindenkori hogylétének elemezgetésében ; vagy egyéb reflektív szakaszok megélésében. Fájó, hogy Veled már csak ez marad. A visszatekintés. A mára elrendelt penzumok között bóklászva, a reggeli, végzetesen lüktető mondattal a halántékomon, beütöttem a Google keresőjébe a nevedet. Képek, mondatok erősítették tovább a világon keletkezett Tegyi Tibi alakú hiány kontúrját. A fotó olyan kicsit, mint a halál. Megáll az idő. És mostantól  nincs több ölelés, csak egy klikkelés az archívumokra, ha az emlékezetbe égetett képeken túl is akarok, akarunk Veled találkozni. Néztem képernyő-mosolyodat, gondolatban már előkészítettem újra a fekete öltönyt, amely alá majd a fekete Lajtorja pólót veszem fel az utolsó találkozáshoz, és csak motyogtam magamban a pólóra írt - általad is jól ismert - mottónkat: „ Alattad a föld, fölötted az ég ... „  Két hete (!)  Szegeden, a gálán, négyesben végigbeszélgettük  az éjszakát. Hová küldje, kinek nevelje eztán Mari a kicsiket? Kalmár Jani, a 35 éve (!) gyerekszínjátszó nagybölény még hány fesztiválra fog jönni, ahol már nem lesz Tegyi-darab? És hány foka lesz még megjárva a Lajtorjának a Te baráti figyelmed nélkül? Úgy adódhat, hogy ötvenen túl  egyetemre, egy drámatanári mesterképzésre fogok járni. A héten lesz a felvételi, ahol egy szabadon választott verset is kell majd mondani. Már gyűjtögettem a lehetséges szövegeket. Tibi! Felfoghatatlanul csonkára szabott számvetésed eldöntötte a versválasztást. Ha lesz hozzá elég erőm, Neked ajánlva, egy másik Szilágyi Domokos verset mondok, a Számvetést. Ahogy annak idején együtt, most egyedül válogatok  a sorok között, hogy búcsúzóul találjak Neked néhányat.   Isten veled!


„Ha nem is jól, legalább nem megy rosszul sorom.
Van meleg vacsorám, van asszonyom, fiam, van pohár söröm.
S nem azért, mert divat , de én tudom s hiszem, hogy élni jó,
keresni helyünket: kivárni, míg kit-kit elhelyez pályáján a társadalmi gravitáció
- mint a bolygókat ama másik. -
[...] tizennyolc éves csodálatosságom nem ezt, nem amazt - mindent akart - :
nyugtalanságot, mert változást, örökkön-örökké, kívül-belül,
változást előre, országnyi, világnyi kínt, végigcsinálni hittel, emberül
ezt az ötven-hatvan esztendős műszakot, s szűz lélekkel adni át
váltáskor a helyet,
mint még újabbnak az új, mint holnapnak a ma, megértésnek a meg nem értés
békének a fegyverek. [...]
[...] Hát higgyük, hogy kezünk nyomán tapintható formát
öltenek a szavak, a szép szavak,
hogy: nyugtalanság, változás, fejlődés és megismerés, világ, béke, jövő -
s ha majd szervetlenné válik bennünk az indulat,
s léptünk nyomán a fű kinő is, az is javunkra nő."

„Dafti

 


Évfordulós költők
A hónap eseményei
Alkalmi versek
Irodalmi linkségek

Hírarchívum





 

 

versszínház versrádió versmondó versfesztivál partnerek hirdetés impresszum mve versenyek műhelyek táborok pályázatok versmondó fórum