Orbán Ottó: Petri György halálára

Orbán Ottó
PETRI GYÖRGY HALÁLÁRA

A makacs élô lassan elfogyott,
lerágta róla a húst a rák.
Könnyen kapta ölébe a Fekete Vôlegény
a csonttá soványodott, szakállas arát.
Csak csont és bôr és fájdalom,
mint Radnóti gyászversében Babits,
bár Petrinek kábítószerül ott volt még a cigaretta
s a szívószálon át szürcsölt sör is.
Botrányos lázadó... Versei anyagává hódította
a német filozófiát s az ÁVÓ-t,
hogy szökött fogolyként járva a korszakos sötétben
elérhessen egy napsütötte sávot.
Az élet az, ami lázad itt, piál és verset ír,
ô nyújt kezet a kôszobornak,
és nagy lezseren vonogatja a vállát,
hogy fene se bánja, mit hoz a holnap.
S testvérünk ô, a költô és a zord bohóc!
Sebzett gégéjén át a lelke vagy mije kilebben,
s a kekeckedô gyertyaláng kialszik
a rá zúduló kozmikus hidegben.

2000. július 17.